Az Aloverose mennyisége a minőség jelzője

Dr. Peter Atherton aloe-kutató elsők között hívta fel a figyelmet arra, hogy az aloe vera hatóanyagainak szinergikus együttműködése eredményezi az aloe gyulladáscsökkentő, antiszeptikus, fertőtlenítő hatásait.

Az aloe főbb hatóanyagai a következők:

∼ Vitaminok: A-, B1-, B2-, B12-, C vagy E-vitamin, valamint a kolin, ami egy B komplex vitamin (a kolin lipotróp anyag, gondoskodik a zsírmolekulák szállításáról és feldolgozásáról).

Az antioxidáns hatású vitaminok (C, E, béta-karotin) egytől-egyik fellelhetőek az aloéban.

∼ Ásványi anyagok és nyomelemek: kalcium, foszfor, kálium, vas, nátrium, mangán, magnézium, réz, cink – Tartalmaz olyan ásványokat is, melyek a szervezet számára, az enzimműködéshez alapvetően fontosak

∼ Egyszerű és összetett cukrok. A poli- és a monoszcharidok egyaránt megtalálhatóak az aloéban, de a legfontosabbak a hosszú láncú cukrok, mint például a glükóz, a mannóz vagy a glükomannóz.

Más cukroktól eltérően ezek nem bomlanak le, de a folyamat, amelyet úgy hívunk, hogy pinocitózis, lehetővé teszi, hogy a cukrok ugyanolyan formában a bélből a véráramba jussanak. Miután bekerültek a véráramba, képesekké válnak arra, hogy szabályozzák az immunrendszert.

Azok a poliszacharidok pedig, amelyek nem szívódnak fel a belek belső falára tapadnak és akadályt képeznek, hogy a nem kívánt anyagok felszívódását megakadályozzák. Ezáltal segítenek megelőzni a „szivárgó-bél” szindrómát – Ezek a cukrok helyileg hidratáló készítményekként is alkalmazhatók.

A lignin önmagában egy élettelen anyag, de az aloéban lévő lignin elősegíti az összetevők könnyebb felszívódását a bőrbe.

Aminosavak: Az ismert fő aminosavakból 7-nek a jelenlétét bizonyítottan sikerült kimutatni az aloe verában. Az aminosavak a test kémiai egyensúlyának szabályzói, a szövetek regenerálását is támogatják.

Enzimek, mint pl.: amiláz, kataláz, cellulóz, kreatin-foszfokináz, lipáz, nukleotidáz, alkalin-foszfatáz, proteáz.

Az enzimek biokémiai katalizátorok, többek között segítik az emésztést (a zsírok és cukrok lebontását), vagy az elhalt szövetek lebontását.

A fertőzésellenes szaponin és a hashajtó hatású, fenolos vegyület, az antrakinon vegyületek.

Növényi szterolok: Gyulladásgátló, fertőtlenítő tulajdonságúak (pl.: kampesterol, szitoszterol).

A szalicilsav egy aszpirin-szerű vegyület, mely gyulladáscsökkentő és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik.